Hétköznapi vámpírjaink ‒ akik ellen a fokhagyma sem hat

A hétköznapi vámpírok szerencsére könnyen felismerhető, rendkívüli szociális képességekkel megáldott teremtmények, akiknek lételeme az életöröm és a pozitív életszemlélet kiszipolyozása, valamint gazdatestének érzelmi kizsigerelése.

Manipulatív személyek:  kifinomult szenzoraikkal azonnal felismerik érzelmileg sérültebb vagy elesettebb embertársaikat, majd miután az áldozat bizalmát elnyerték ‒ közben pozíciójukat minduntalan tudatosítják a képzeletbeli hierarchiában ‒ szépen lassan munkához látnak.

Apránként töltik a lélekbe a mérget halk suttogásokkal, elejtett éles megjegyzésekkel, és pszichotikus élvezettel nézik végig, ahogyan a gazdatest saját magával teljesen meghasonul. A gyanútlan áldozat eleinte csak apró tüneteket vél felfedezni magán: indokolatlan levertséget a vámpír társaságában, teljes elkedvetlenedést, ha a vámpír társaságában például szórakozni megy; majd ezek után terjed szét a méreg a testben, és az áldozat szorongani kezd, jelentéktelennek érzi magát, nem találja saját helyét a testében.

A vámpír ezzel el is érte létezése célját azzal, hogy dominálhat valaki fölött, hogy megtörhet valakit, akinek a hanyatlásán felkapaszkodva kiemelheti a fejét saját nyomorúságából. Mert a vámpír is áldozat volt.