Miért válnak el olyan sokan a karantén alatt? Téma: Életmód

A lakásunkban, legyen az bármilyen kényelmes és minden igényt kielégítő, huzamosabb ideig bizony senki sem szívesen tartózkodik. E kijelentés most igazán releváns, hiszen a világban fennálló helyzet miatt bizony az egész család apraja-nagyja bezárva kényszerül tengetni a napjait. A karantén idején derül ki valójában, ki is a család igazi türelemjátékosa. Manapság sok viccesnek szánt cikket lehet olvasni arról, hogy a karantén után bizony vélhetően megszaporodnak majd a válások, hiszen az amúgy sem igazán stabil lábon álló kapcsolatok számára a tetemes mennyiségű egymással töltött idő valósággal az utolsó csepp a pohárban.

Igaz, ami igaz, ezek a napok nem a felhőtlen jókedvről és a pozitív reményekről szólnak –bár arról is szólhatnak, ha tudatosan teszünk róla-, így a kilátástalanság és a folyamatosan a nyakunkba ömlő negatív hír-cunami generálhat feszült szituációkat – arról nem is beszélve, hogy a bezártságot, amint arra a cikkünk elején utaltunk, sokan nemes egyszerűséggel nem bírják elviselni. A tapasztalat viszont szerencsére azt is mutatja, hogy sokan pont ebben a válságos helyzetben találják meg az utat a másikhoz. De vajon miért? Nos, mi emberek nem vagyunk éppen egyszerű esetek.

A legtöbbször ugyanis teljesen természetesnek vesszük az élet nagy ajándékait, és már csak akkor kezdünk foglalkozni azokkal, amikor homokszem kerül a gépezetbe. Magától értetődőnek tartjuk például az egészségünket és azt, hogy a másik ott van mellettünk. Az idő múlásával a kezdetben oly szenvedélyes kapcsolat megszürkül, és talán úgy érezzük, unalmassá is vált. Az igazság viszont az, hogy a párkapcsolat inkább elmélyül, mintsem ellaposodik, de a folyamatos rohanásban ezt nem vesszük észre. Most, hogy az egész világ megállt, hogy egy percnyi lélegzethez jusson, mi is érezzük: nem minden magától értetődő. A párunk sem, akit bármikor elragadhat mellőlünk a betegség.

Ilyenkor, amikor a pandémia fenyeget, rájövünk, hogy az igazi boldogság kulcsa nem a folyamatos szenvedély-keresés, nem a pénz hajhászása, hanem a lelki harmónia- a balansz, ami a szeretett fél nélkül elképzelhetetlen. Ez a válság, ami éppen aktuálisan bezárta az embereket az otthonaikba, össze is kovácsolhatja a párokat. A közös feladatok most valóban csapatjátékost faragnak a felekből, így azok megtanulhatják együttműködve a saját érdekeik helyett a másik javát nézni – a közös cél, a közös ügy érdekében. Az összezártság ezenkívül megtanít minket újra észrevenni a másik pozitív tulajdonságait.

Míg korábban lehetséges, hogy a munkából hazaesve csak félszemmel vettük észre a ragyogó rendet, az elénk tett finom tányér ételt, most talán van idő észrevenni az elvégzett munka mögötti kedveskedést, szeretetet. A közös időt érdemes mindennap megtölteni valami olyan tevékenységgel, amit mindkét fél szeret. Ezek a pillanatok igazán közelebb hozzák egymáshoz a megfáradt lelkeket, s amikor vége lesz ennek az időszaknak, a szerelmesek, mint főnix a hamvaiból, új lendülettel vághatnak neki az ismét felbolyduló élet soron következő kihívásának.