Így ne neveld a gyereked – avagy mérgező elvek a gyereknevelésben Téma: Életmód

Nincs az az aggódó édesanya és édesapa, aki nem a legjobbat szeretné adni a gyermekének – mint ahogy az is igaz, hogy minden szülő szeretné boldognak és sikeresnek tudni felnőttként a most még csak alig totyogó csöppséget. Az ügy érdekében a legtöbb esetben összefog a család, és mindenki azon fáradozik, hogy a gyermek világértelmezése és a felfogása a megfelelő irányba fejlődjön. Igen ám, de a tapasztalat azt mutatja, számos olyan nevelési elv létezik még napjainkban is, amelyek a modern világban ódivatúnak számítanak, s ha ez még nem lenne elég baj, ártanak is a fejlődésben lévő gyereknek. Jelen cikkünkben ezekkel az ideje múlt eszmékkel foglalkozunk.

Ahogy arra már az írásunk elején rávilágítottunk, mindenki a legelőnyösebb körülmények között képzeli el a gyereknevelést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy el kellene kényeztetni a gyermekünket. Az a gyerkőc, aki megszokta, hogy a kívánságát mindig képes érvényre juttatni, bármi is legyen a szíve vágya, bizony felnőttként nehezen fogja megállni a helyét az életben. Abban az esetben, ha nem ismeri meg korán a pénz fogalmát és értékét, könnyen hozzászokhat, hogy a felnőttek világában is azt várja a társaitól, sőt a jövőbeni családtagjaitól, barátaitól is, hogy azok a kívánságát lesve kényeztessék, mindegy milyen áron.

Sok szülő abba a hibába esik a gyereknevelés során, hogy igyekszik a kis lurkó fejébe vésni, hogy a felnőttek szava szent. Persze az engedelmesség valóban fontos, azonban azt is meg kell tanítani a család szeme fényének, hogyan mondjon nemet azokra a feladatokra vagy kérésékre, amiket valóban nem akar vagy tud megcsinálni. A szolgalelkű gyerekből szolgalelkű felnőtt válik, aki sosem lesz képes érdemben vitázni vagy megvédeni a maga igazát. Sőt, a pszichológusok azt állítják, az ilyen nevelés egyenesen vezet a felelőtlenség kialakulásához. A tapasztalat sajnos azt mutatja, sok szülő a maga saját mini-énjeként képzeli el a csemetéjét, és ennek tükrében igyekszik minden olyan dolgot belezsúfolni annak mindennapjaiba, ami neki kimaradt az életéből. Innen erednek a magasra tett elvárások, aminek, ha a gyerek nem képes megfelelni, kialakul a személyiségében egy zavaros, negatív önkép.

Bár a verekedés vagy az agresszió nem megoldás, mégis fontos megtanítani a gyermekünknek, hogyan védje meg magát. Kezdeményezni sosem szabad a viszályt, de a gyerekek körében gyakori szekálásra bizony válaszolni kell – hiszen az a kis srác, aki nem tanulta meg az önvédelmet, felnőttként sem lesz képes kiállni magáért. Szintén helytelen nevelési elv a gyermekünket arra tanítani, hogy az iskolás évei alatt csak a tanulásra szükséges koncentrálni. A felnőttek élete ugyanis a multi-taskingról híres, aminek az alapjait a gyerekkorban érdemes lerakni. A fejlődő fiatalnak érdemes tisztában lennie azzal, hogy a felelősségvállalás nemcsak egy bizonyos területet érint az életében: hiszen több szinten is meg kell vetnie a lábát a későbbiekben. Tehát a tanulás mellett ajánlatos a saját szobájának a takarítását, illetve néhány kisebb-nagyobb ház körüli munkát is a csemetére bízni.

Érdemes egyébként még néhány szót ejteni a tanulásról – ugyanis az ideális esetekben ez a tevékenység határozza meg a gyerek céljait és a jövőjét. Arról nyilván senkit nem kell meggyőzni, mennyire fontos a tanulás- viszont azzal is érdemes tisztában lenni, hogy a rengeteg hasznos információ mellett a srácok képességeinek a fejlesztése is ugyanolyan horderejű. S bár a jól menő szakmákhoz, mint az orvosi vagy a mérnöki poszt, kell a diploma, addig a kreatívabb munkákhoz (szépségipar vagy IT-s terület) nem feltétlenül kötelező a színjeles diploma. A gyakorlatban ez azt jelenti –és itt megint érintjük a túlzott elvárások témakörét-, hogy a tanulás fontossága mellett érdemes a gyerekben kialakítani az önfejlesztés képességét is, hogy a későbbiekben valóban azt a szakmát válassza, amihez tehetsége van – és nem azért, mert a szülei ezt várták el tőle gyermekként.