Miért olyan fontos a nagyszülő és unoka közötti kapocs?
Bár a modern világról előszeretettel állítjuk, hogy az elidegenedés kora, az igazság az, hogy szerencsére még mindig sokan vannak, akiknek a család, a szeretet és az együtt töltött minőségi idő jelentik a legnagyobb értékeket ezen a földkerekségen. Bátran kijelenthetjük, hogy a családi kötelék a legerősebb dolog a világon, és szerencsés az a gyermek, akinek a felcseperedését nemcsak a szülők, de a nagyszülők is asszisztálják.
A pszichológusok egybecsengő véleménye is az, hogy annak a gyerkőcnek, aki több időt tud a nagyszülőkkel közösen eltölteni, számos olyan előny jut osztályrészül, amelyek felnőttkorban is gyümölcsöző eredményekhez juttathatják – arról nem is beszélve, mennyire értékes az a kapcsolat, ami unoka és nagyszülő között alakulhat ki.
A kutatások sorra igazolják azt az állítást, miszerint a nagymamával és nagyapával sokat találkozó gyereknek magasabb az értelmi intelligenciája, mint azoknak, akiknek sajnos erre valamilyen oknál fogva nem volt lehetőségük. A nagyszülők mindig az unokáik mellett állnak, így nem ritka, ha a szülőknek besegítve nevelgetik a cseperedő lurkókat, átadva minden tudásukat és tapasztalatukat nekik.
A szülők és nagyik közötti különbség elsősorban abban rejlik, hogy míg az előbbiek szigorúan igyekeznek meghúzni a határokat a szabad-nemszabad között, addig az utóbbiak jóval engedékenyebbek. Amíg ez az engedékenység és kényeztetés nem ölt káros méreteket, addig nagyon jót tesznek a gyereknek azzal, ha hagyják egy kicsivel „hosszabb pórázra”. A boldogság pedig, mint azt tudjuk jól, nagyon pozitív érzés, olyan jelenség, ami kedvezően hat a napunkra, energetizál és motivál.
Érdekes módon a témában végzett kutatások azt is bebizonyították, hogy azok a gyerkőcök, akik több élményt osztanak meg a nagyiékkal, jóval szociálisabbak lesznek nemcsak az suliban, de felnőttként is a nagybetűs Életben. A gyerekekről köztudott, hogy imádnak új dolgokat kipróbálni, hiszen ezáltal ismerik meg a körülöttük lévő világot. Ki lehetne ideálisabb partner ebben, mint mama és papa?
Az idősebb korosztály képviselőinek vitathatatlanul nagy tapasztalata van az élet minden területén, és mivel az idejük és a türelmük is jóval több, mint a mindig elfoglalt, pörgős szülőknek, szívesen ülnek le az unokával, és tanítják meg kisebb-nagyobb volumenű tevékenységek elvégzésére őt. A kötés, a barkácsolás, a főzés mind-mind olyan dolgok, amiket általában a nagyszülőktől lestünk el, és velük együtt fejlesztettük azokat tökélyre.
A családi értékek, a pozitív világszemlélet csak úgy alakul ki bennünk, ha azt gyerekként a mindennapjaink részeként már megtapasztaltuk. Erre tökéletesek a közös programok, amelyek keretén belül a család igazán eggyé kovácsolódik. Szeretve lenni, méghozzá önzetlenül és egyszerre több ember által: ez az alap kell ahhoz, hogy felnőttként igazán magabiztosak, határozottak legyünk. Ezt köszönhetjük nekik, a nagyszerű nagyszülőknek!
